Király Máté lelkész szolgálatával új élet kezdődhetett. Érdemes ennek a nehéz sorsú lelkésznek rövid életrajzát felvázolni. 1670 körül született. 1690 – 1693 között győri subrektor. 1693-tól 1695-ig kemenesszentmártoni tanító volt. Kérésére Zabler János püspök Bártfán lelkésszé szentelte 1695-ben. 1695–1697 között Kemenesszentmártonban már lelkészi szolgálatot végzett, innen Kővágóőrsre került. 1714-ben a kemenesaljai egyházmegye esperesévé választják, tehát ismert és elismert lelkész volt. Ekkor szentgróti pap, ahonnan elűzik őt. Ezután került Nemesdömölkre, és itt szolgált 1718 – 1725 között. Élete utolsó esperesi látogatását Gergeliyben tartotta, ahol az akkori feljegyzés szerint „megcsömörlött és legott meghalt”. Payr szerint agyvérzés érte, úgy vitték haza, és 1725 márciusában meghalt. Dömölkön temették el. Ő volt tehát minden bizonnyal az első lelkész, aki a kápolnában hirdette az igét, és a kápolnával szemben lévő temetőben temették el.

Még ebben az évben, 1725-ben a gyülekezet Szeli Andrást hívta meg lelkészéül. Ő 1695-ben Magyarszombathelyen, a következő évtől Nemesládonyban szolgált bő három évtizedig. Minden bizonnyal a nemesládonyi templom elvételével kapcsolatosan volt kénytelen szolgálati helyét elhagyni. Ettől kezdve prédikált a dömölki „deszkából épült imádságházában” nem tudni pontosan meddig.