Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal A gyülekezetről Gyülekezettörténet Az evangélikus gyülekezet története - A türelem ideje

Gyülekezettörténet

Gyülekezetünk történetét a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület készülő történetéhez D. Keveházi László egyháztörténész készítette el.

Az evangélikus gyülekezet története - A türelem ideje

II. József türelmi rendeletével 1781-től megint új szakasz következett egyházunk és a nemesdömölki gyülekezet életében is.

II. József türelmi rendeletével 1781-től megint új szakasz következett egyházunk és a nemesdömölki gyülekezet életében is. 1787-ben kiadott rendeletében még a templomok toronyépítéséhez is hozzájárult. A nemesdömölkiek 1796-ban építtették a tornyot templomukhoz kettős kereszttel. Sok gondjuk lehetett a templom fazsindelyes tetejével is, 1768 és 1842 között hétszer kellett javítani. Így született meg a gyülekezet első artikuláris, de már tornyos temploma. Az építés új korszaka belső elevenedést és épülést is jelentett.

Ez az elevenedés a környéken is megmutatkozott. A türelmi rendelet következtében a környék gyülekezetei lassan leváltak a nemesdömölki gyülekezetről, és önálló életet kezdtek. Újra kellett és lehetett szervezni a kemenesaljai egyházmegyét is. Az első esperes Perlaky Dávid nemesdömölki lelkész lett. Az új élet érzékeltetésére néhány adat: az új egyházmegye anyagyülekezetei és lélekszáma: Nemesdömölk 3340, Nemesmagasi 1250, Hőgyész 1600, Vönöck 700, Csönge 1260, Simonyi 1060, Gérce 720, Boba 1100, Kissomlyó 1350, Zalaistvánd 510, Pusztaszentlászló 310. Az egyházmegye összlétszáma 13 200 volt.

A nemesdömölki anyagyülekezethez a következő filiák tartoztak: Mihályfa, Sömjén, Szentmárton, Mersevát, Ság, Izsákfa, Köcsk, Kápolna, Mesteri, Tokorcs.

Perlaky Gábor 1732-ben született Gergelyiben Soproni és pozsonyi tanulmányai után Németországban több egyetem hallgatója is volt. Amikor 1765-ben Miskei Ádám eltávozott Nemesdömölkről, ő akkor lett a gyülekezet lelkésze. 1771-ben választották a kerület püspökévé. Püspöki szolgálata idejére esett II. József rendelete és a gyülekezetek megéledésének szakasza. 1781-ben 50 gyülekezetről tudott a kerületben, 15 év után ez a szám 126-ra emelkedett. Ő vagy megbízottja 70 templomot szentelt fel, és 87 lelkészt ordinált. 1786-ban halt meg, temetésének szolgálatát Rát Mátyás végezte.

Hrabovszky Sámuel 1732-ben a Gömör megyei Kúntaplócán született. Soproni (1743–55) és wittenbergi (1755–57) tanulmányai után 1757-ben ordinálta őt Bárány János püspök. Szolgálati állomásai: Homokbögöde, Pápa és Tét voltak. 1774-ben a győri egyházmegye esperese lett. 1786-ban hívta meg őt a nemesdömölki gyülekezet és egy évtizedet töltött itt. Ugyanebben az évtizedben volt a kerület püspöke is. 1796-ban halt meg.

Perlaky Dávid 1754-ben született Gergelyiben Perlaky János második feleségétől Józsa Judittól. Édesapja hamar meghalt, édesanyja vitte a 11 éves fiút a soproni gimnáziumba, de kilenc hónap múlva ő is meghalt. Bátyja, Perlaky Gábor vette pártfogásába, aki ekkor már Nemesdömölk lelkésze volt. 1774-ben avatták lelkésszé Gergelyiben, ahol Miskei utóda lett. Ezután külföldre indult, majd Nemeskér hívta meg. 1783-ban Révkomáromba került, ahol Péczeli József református lelkész élt és dolgozott. „A két protestáns pap ekkor méltó dísze a magyar irodalomnak.” Perlaky Dávid 1802-ben halt meg.

„A templom és gyülekezet történetéből ki kell emelni azt a 130 esztendőt, 1733 – 1863 között, amelyben Miskei Ádám a templomépítő, Perlaky Gábor püspök, Hrabovszky Sámuel püspök, Perlaky Dávid esperes, Kis János költő és püspök, Hrabovszky István esperes és Edvi Illés Pál, a Magyar Tudományos Akadémia tagja szolgált. Ők a felsorolás sorrendjében egymásnak adják a parókia és a templom kulcsát. Ez még önmagában nem érdem a kiemelésre, de életművük vagy annak nemesdömölki szelete, amelynek anyagi és szellemi javaival gazdagították a nemesdömölki gyülekezetet, és öregbítették annak hírét, és ezen keresztül vagy ettől függetlenül is szolgálták az egyház és a magyarság érdekeit, megérdemlik, hogy nevük említésekor életművüket és pályafutásukat is felidézzük.”

Kis János 1770-ben született Rábaszentandráson. Téten, Vadosfán, majd Sopronban tanult.1791-ben Göttingenben hallgatott az egyetemen egy évig, majd Jenába ment. Hazekerülve győri rektor, majd 1796-ban nagybarátfalusi, 1799-től kővágóőrsi lelkész volt. Innen hívta meg a nemesdömölki gyülekezet 1802-ben. Hat év után a soproniak hívását követve soproni lelkész lett. 1812-ben lett a kerület püspöke. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak is. Szépirodalmi és teológiai tudományos műveivel kiemelkedő költőnek és tudósnak számított. Berzsenyi Dániellel való kapcsolata ismert.

„Kis János rövid ideig volt Nemesdömölkön. Akkor került Celldömölkre, amikor 18 évi szétszórtság után a bencések keresik otthonukat. Kis János ökumenikus nyíltsággal közelíti meg az egyedül hazatérő Pausz Armandot, bizonyítván, hogy a hitnek a vér és gyűlölködés nélküli harca köti össze igazán az embereket” - írja Bedy.

Hrabovszky István volt a következő lelkész, akiről csak annyit tudunk, hogy felpéci lelkész volt 1795-től 1808-ig (s a felpéci lelkésznek volt egy István nevű honvédtiszt fia is). 1808-tól 1831-ig végezte szolgálatát Nemesdömölkön Felpécről idekerülve. Talán csak ez az egy versrészlet emlékezik róla és püspökelődjéről (rokonáról?), Hrabovszky Sámuelről:

Ti e gyülekezet dicső angyalai
A Jézust imádó lelkek pásztorai.
A buzgó Miskey, tudós Perlakyak,
S ugyan illy sajáttal díszes Hrabovszkyak
Hála és tisztelet font koszorút nektek
Melyet felfrissítve ma tőle vegyetek. 

Ezt a hosszabb verset Badics István szentlőrinci lelkész írta a templom 100 éves évfordulóján, 1844-ben, amikor még friss lehetett a Hrabovszkyakra való emlékezés is.

Edvi Illés Pálról (1793 –1871) , a következő lelkészről sokkal több adatunk van. 1793-ban Rétiben született evangélikus lelkészcsalád gyermekeként. Középiskoláját Sopronban végezte, majd a jenai egyetem hallgatója lett. 1817-ben édesapja mellett segédlelkész Rétiben. 1818-ban a nagygeresdi gyülekezet hívta meg lelkészéül. Már ekkor irodalommal is foglalkozik. 1822-ben a Tudományos Gyűjteményben megjelent egy verse: „A Catholica Magyar Egyház” címmel. Ezt a verset a Pozsonyban ekkor összegyűlt országgyűlés papjaihoz intézte. A nagygeresdiek viszont ebből azt a következtetést vonták le, hogy át akar térni a katolikus hitre, és elveszítette az eddig belé vetett bizalmat, így aztán „hivatalát elhagyni kényteleníttetett”. Előbb Vanyolára került, majd 1831-ben nemesdömölki lelkész lett, 1845-ben pedig a kemenesaljai egyházmegye esperese.1852-ben lemondott esperesi, majd 1863-ban lelkészi hivataláról is 70 évesen, és Pestre költözött szeme világát vesztve. Sok prédikációja és előadása is megjelent, de vannak kéziratban maradt írásai is.

Ezek az évek nemcsak a „türelem”, hanem a belső erősödés és építkezés évei is voltak. Itt kell megemlékezni Tóth János lelkészről is, aki 1863-tól 1878-ig szolgált itt lelkészként, később esperesként.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2024. március »
március
HKSzeCsPSzoV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031