„A mai Celldömölk, a város, az idők folyamán három kisebb település összenövéséből keletkezett. Ez a három település a keletkezés sorrendjében: Pórdömölk, Nemesdömölk és Kisczell” – írja a később többet idézett Bedy Zoltán könyvében.

Pórdömölk a romokban heverő régi apátsági templom és kolostor körül és attól délre, a Mesteri felé vezető úton helyezkedett el. Az apátságot minden bizonnyal a Páoa, a Pécz vagy a Merse nemzetségek alapíthatták, tehát az ún. magánalapítványok közé tartozott. Egy peres ügyben született okmány szerint már 1252 előtt létezhetett. A Dömölk név minden bizonnyal a Demunk, vagy Demelk névből alakult ki. Az apátság egyik kegyura az asszonyfalvai Osth Ferenc, az Ostffyak őse lehetett a 15,. században. Aztán az apátság a bencések vezetése alá került, de 1620-tól Köntös János volt az új apát, aki már nem bencés volt.Ebben az időben hódított ezen a tájon is a reformáció, Kuzmics győri kanonok 1680-ben azt írja, hogy Kemenesalja 50 falujában nincs katolikus pap. 1689-ben az általánosan ismert Kazó győri kanonok vizitációja alkalmával így ír: „A templom déli oldalán áll a fa harangláb, azon függ három kis harang, látjuk a templom nyugati végén a fatornyot, annak, valamint az egész templomnak fazsindellyel borított tetejét...alja téglával kirakva, tetejét bolthajtásosnak látjuk. Az apszis felé mentünkben balra kirakva marad el tőlünk a fából készült kis szószék, az apszis közepén áll a oltárasztal, ezen hordozható oltár, a szentségház falba mélyesztve.” Ugyanitt olvassuk: „Iskoláiról is hallunk. A falu keleti végén áll, azelőtt csordás lakott benne.” Az 1700-as években az apátság és vidéke elnéptelenedett a kuruc–labanc háborúk és a pestis miatt. 1725-ben Sajgho Benedek, a „Pannonhalmára szelídült kemény kuructiszt” végezte az egyházlátogatást, aki romok közt és szegénységben találta azt. Fordulatot jelentett III. Károly Karolina Resolutio-ja, amely utasította ezt a vidéket is, hogy a katolikusok foglalják vissza a templomokat az evangélikusoktól, és a papokat és tanítókat csak úgy engedjék ottmaradni, ha elhagyják hivatásukat. Ez az idő azonban már az említett három település további közös történetéhez vezet át.

Nemesdömölk az apátságtól északra fekvő területen alakult ki. Lakói nagy részben evangélikus nemesek voltak. Kiemelkedett közülük a Dömölky és a Noszlopy család, de jelentős volt a katolikus Felsőbüki Nagy család is. Ahogyan csökkent Pórdömölk jelentősége az idők folyamán, úgy emelkedett Nemesdömölké, sőt lassan ez lett Kemenesalja központjává is. Egy másik régebben keletkezett számlálás szerint lakói közül 283 evangélikus, 30 katolikus volt. De hamarosan következett az ellenreformáció, sőt a gyászévtized ideje is, amikor elvették a templomokat, elűzték a protestáns papokat és tanítókat. Majd jött a 17. századi szabadságharcok ideje. Ennek „eredményeként” (látszólag engedve, valóságban megszorítva!) következett az „artikuláris templomok” időszaka. A két dunántúli megyében négy helyet jelöltek ki, ahol szabad volt evangélikus istentiszteletet tartani, köztük volt Nemesdömölk is. A település történetének folytatásával és a gyülekezet életével később foglalkozunk.

Kiscell története valójában 1739-ben kezdődött, amikor a Károly-féle rendelet után Koptik plébános ideérkezett, s egy magával hozott Mária-szobornak helyet keresett. Meg is találja az építendő kis kápolna helyét a dömölki mezőn. Építés közben esett meg az első csoda. Egy nagy kő az egyik kútásó fejére esett, s mikor Koptik Mária segítségét kérte, a munkás meggyógyult. Aztán valaki észrevette, hogy a szobor nemcsak fejét mozgatja, hanem könnyezik is. Ennek következtében indult el ide a búcsújárás, s lassan a kápolna kicsinek bizonyult. Végül kihirdették, hogy a szobor „kegyelemszerző” és az építendő nagyobb templomban kiteendő. „A püspöki állásfoglalás után két hétre körülbelül húszezer ember tolongott a kápolna körül”. Az új templom 1764-ben nyerte el végső alakját, de csak 1780-ben szentelték fel. Így alakult ki a település, amelyben „sok a vendéglő, amelyeknek tulajdonosai semmi esetre sem a pórdömölkiekkel együtt is csak 350 fő körül járó lakosságból él, az iparosokat sem ők tartják el, hanem a vidék, a búcsúsok és a nemesdömölki artikuláris helyre özönlő protestánsok.”

II. József türelmi rendelete hozott változást Kiscell életében. A város vásári szabadalmat kapott, egyesül a régi Nemesdömölk Kiscellel, és megszületik Celldömölk. (A végleges egyesülés csak 1904-ben történt meg.) Akik eddig az artikuláris és búcsúhely jövedelméből éltek, most a vásárjogra alapozták iparukat és kereskedelmüket. S a város tovább fejlődött. Bedy hivatkozik egy régebbi helytörténetre, amely mindezt így foglalja össze: „Ha az ellenreformáció hatása mutatkozik is némiképpen a 16. század legvégén, általában a keresztényi szeretet és békesség jegyében folyik a város katolikus és protestáns lakóinak élete mind a mai napig.”