„Musay Gergely a Dunántúli Egyházkerület püspöke az 1661. évi egyházlátogatás során örömmel állapíthatta meg, hogy Kemenesalja minden községében – hét kivételével – volt vagy van prédikátor. A hét kivétel egyike Nemesdömölk.” Lehet, hogy ennek a már említett apátság is oka volt. Azt tudjuk, hogy a nemesdömölki és kocsi nemesek több mint két évszázadig küzdöttek azért, hogy ne kelljen az apátságnak tizedet fizetni. Ezt a pert 1659-ben nyerték meg. Később, a már említett 1698-as Kazó-féle egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint viszont Nemesdömölkön 253 evangélikus, 30 katolikus, Pórdömölkön 45 katolikus és 5 evangélikus élt. Közben lett Nemesdömölk artikuláris hely 1681-ben. Ezzel kapcsolatban Payr Sándor ezt írja: „Dömölköt bizonyára mint kicsiny, jelentéktelen helyet tették meg artikuláris gyülekezetnek.” Dömölk artikuláris hely lett templom nélkül! A megengedett nyilvános istentiszteleteket minden bizonnyal a sáros temetőben tartották.

De tudjuk, hogy ebben az időben már voltak lelkészeik. A gyászévtized idején (1671 – 1681) az első lelkész Laki János volt, akit 1665-ben ordinált Fisztrovich István püspök Söptén. 1665-66-ban kenyeri lelkész volt, majd útja innen Kemenesszentmártonba vezetett 1670-1671 között. Innen került Nemesdömölkre 1673-ban, és 1674-ig volt itt. Dömölki szolgálatáról nincs is írásos emlékünk, csak arról, hogy Pozsonyba mint dömölki lelkészt idézték be. Valószínűleg a nemesek hívták és tartották is őt. Következő szolgálati helyei Zalaszentgrót, Nemesapáti voltak, utolsó állomása pedig Hosszúpereszteg, itt fejezte be életét a század utolsó éveiben.

Ennek az évtizednek második lelkésze Posgay Márton volt. Mielőtt idekerült, Nagygeresden szolgált két évtizedig (1654 – 1674), s már idősebb lelkészként került Nemesdömölkre. De itt is bő két évtizedig szolgált még (1674 – 1695). Eleinte a régi parókián – a pórdömölki bencés apátság egyik épületében – lakott, de Széchenyi György püspök parancsára ki kellett költöznie abból. Dömölkön maradt, és annyit tudunk, hogy a nemesek oltalma alatt élt és végezte szolgálatát. E két első lelkész élete és sorsa arra utal, hogy őket a nemesek hívták ide és tartották is. Ha Posgay az előbb jelzett időt végigszolgálta, akkor azt mondhatjuk, ő volt „a templom és iskola és parókia nélküli artikuláris hely első lelkésze.”

Ezután – nem tudjuk, miért – 23 évig, 1695-től, a kemenesaljai egyházmegye megalakulásától 1718-ig lelkészről nem tudunk, csak arról, hogy tanítók szolgáltak a gyülekezetben. Az első tanító 1695-től Gazdag István volt, aki Merseváton és Dömölkön tanított egyszerre.⁶ 1696-ban azonban Nemesdömölknek már önálló tanítója volt Mensatoris Mátyás személyében. Ez az esztendő azért is fontos, mert ekkor gondoltak először arra, hogy – a királyi rendelet alapján artikuláris helyen – legalább egy kisebb kápolnát építsenek, amire azonban ekkor még nem került sor.

A tanítók sorát – az említett 1698-as Kazó-féle vizitációs jegyzőkönyv szerint – Fűztői Benedek folytatta. A jegyzőkönyvben ez áll: „Fűztői Benedek ág. ev. vallású, az iskola a falu keleti végén áll, azelőtt a csordás lakott benne.” 1706-ban Petánczi István, rá egy évre pedig Istenes János tanítanak az iskolában. Utánuk még kettő következett ebben az időszakban: Boros György (1708-tól) és Járfás Ferenc, aki az utolsó tanító volt itt akkor, amikor lelkész nem szolgált a gyülekezetben.

Az iskola ügye mindig is fontos volt a gyülekezetben. Egy 1766-os jegyzőkönyv jegyzi fel, hogy a gyülekezetben mind magyar, mind latin nyelvű ágostai hitvallású iskolák vannak, amelyek az 1681-es 26. tc. hatálya óta folyamatosan virágzanak. 1700-ban épül a régi említett iskola helyett az első iskolaépület tanítólakással, ennek első lakója Fűztői Benedek volt.

Érdekes viszont ebben a sorban, hogy Boros György volt az első, aki 1711-ben ajánlatot tett arra, hogy saját költségén Nemesdömölkön fakápolnát épít, ha a dömölkiek a fát adják és szállítják. Edvi Illés Pál szerint a fakápolna valóban elkészült ebben az évben, és a dömölkiek ebben tarthatták istentiszteletüket, de amiben az artikuláris helyre járó nagyobb gyülekezet nem férhetett el.